Friday, April 16, 2010

mak..

after what i have gone through..about 20 years..
i realize that..
i cannot live without them..mak n abah..
when my sibling hurt them...
i also feel hurt..

n kata2 kat bwh ni wat aku sedih..


KETIKA BERUSIA SETAHUN, IBU SUAPKAN MAKANAN DAN MANDIKAN KITA. CARA KITA UCAPKAN TERIMA KASIH KEPADANYA HANYALAH DENGAN MENANGIS SEPANJANG MALAM.

* APABILA BERUSIA 2 TAHUN, IBU MENGAJAR KITA BERMAIN, KITA UCAPKAN TERIMA KASIH DENGAN LARI SAMBIL KETAWA TERKEKEH-KEKEH APABILA DIPANGGIL.

* MENJELANG USIA KITA 3 TAHUN, IBU MENYEDIAKAN MAKANAN DENGAN PENUH RASA KASIH SAYANG, KITA UCAPKAN TERIMA KASIH DENGAN MENUMPAHKAN MAKANAN KE LANTAI.

* KETIKA BERUSIA 4 TAHUN, IBU MEMBELIKAN SEKOTAK PENSEL WARNA, KITA UCAPKAN TERIMA KASIH DENGAN MENCONTENG DINDING.

* BERUSIA 5 TAHUN, IBU MEMBELIKAN SEPASANG PAKAIAN BARU, KITA UCAPKAN TERIMA KASIH DENGAN BERGOLEK-GOLEK DALAM LOPAK KOTOR.

* SETELAH BERUSIA 6 TAHUN, IBU MEMIMPIN TANGAN KITA KE SEKOLAH, KITA UCAPKAN TERIMA KASIH DENGAN MENJERIT : “TAK NAK! TAK NAK!”

* APABILA BERUSIA 7 TAHUN, IBU BELIKAN SEBIJI BOLA. CARA MENGUCAPKAN TERIMA KASIH IALAH KITA PECAHKAN CERMIN TINGKAP JIRAN.

* MENJELANG USIA 8 TAHUN, IBU BELIKAN AISKRIM, KITA UCAPKAN TERIMA KASIH DENGAN MENGOTORKAN PAKAIAN IBU.

* KETIKA BERUSIA 9 TAHUN, IBU MENGHANTAR KE SEKOLAH, KITA UCAPKAN TERIMA KASIH KEPADANYA DENGAN PONTENG KELAS.

* BERUSIA 10 TAHUN IBU MENGHABISKAN MASA SEHARI SUNTUK MENEMANKAN KITA KE MANA SAJA, KITA UCAPKAN TERIMA KASIH DENGAN TIDAK BERTEGUR SAPA DENGANNYA.

* APABILA BERUSIA 12 TAHUN, IBU MENYURUH MEMBUAT KERJA SEKOLAH, KITA UCAPKAN TERIMA KASIH DENGAN MENONTON TELEVISYEN.

* MENJELANG USIA 13 TAHUN, IBU SURUH PAKAI PAKAIAN YANG MENUTUP AURAT, KITA UCAPKAN TERIMA KASIH KEPADANYA DENGAN MEMBERITAHU BAHAWA PAKAIAN ITU TIDAK SESUAI ZAMAN SEKARANG.

* KETIKA BERUSIA 14 TAHUN, IBU TERPAKSA MENGIKAT PERUT UNTUK MEMBAYAR WANG PERSEKOLAHAN DAN ASRAMA, KITA UCAPKAN TERIMA KASIH KEPADANYA DENGAN TIDAK MENULIS SEPUCUK SURAT PUN.

* BERUSIA 15 TAHUN, IBU PULANG DARIPADA KERJA DAN RINDUKAN PELUKAN DAN CIUMAN, KITA UCAPKAN TERIMA KASIH DENGAN MENGUNCI PINTU BILIK.

* MENJELANG USIA 18 TAHUN, IBU MENANGIS GEMBIRA APABILA MENDAPAT TAHU KITA DITERIMA MASUK KE IPTA, KITA UCAPKAN TERIMA KASIH KEPADANYA DENGAN BERSUKA RIA BERSAMA KAWAN-KAWAN.

* KETIKA BERUSIA 19 TAHUN, IBU BERSUSAH PAYAH MEMBAYAR YURAN PENGAJIAN, MENGHANTAR KE KAMPUS DAN MENGHERET BEG BESAR KE ASRAMA, KITA HANYA UCAPKAN SELAMAT JALAN PADA IBU DI LUAR ASRAMA KERANA MALU DENGAN KAWAN-KAWAN.

* BERUSIA 20 TAHUN, IBU BERTANYA SAMA ADA KITA ADA TEMAN ISTEMEWA, KITA KATA, “…ITU BUKAN URUSAN IBU.”

* SETELAH BERUSIA 21 TAHUN, IBU CUBA MEMBERIKAN PANDANGAN MENGENAI KERJAYA, KITA KATA, “SAYA TAK MAHU JADI SEPERTI IBU.”

* APABILA BERUSIA 22-23 TAHUN, IBU MEMBELIKAN PERABOT UNTUK RUMAH BUJANG KITA. DI BELAKANG IBU KITA KATAKAN PADA KAWAN-KAWAN….”PERABOT PILIHAN IBU AKU TAK CANTIK, TAK BERKENAN AKUUU!”

* MENJELANG USIA 24 TAHUN, IBU BERTEMU DENGAN BAKAL MENANTUNYA DAN BERTANYAKAN MENGENAI RANCANGAN MASA DEPAN, KITA MENJELING DAN MERUNGUT, “IBUUU, TOOOOOLONGLAHHH….”

* KETIKA BERUSIA 25 TAHUN, IBU BERSUSAH PAYAH MENANGGUNG PERBELANJAAN MAJLIS PERKAHWINAN KITA. IBU MENANGIS DAN MEMBERITAHU BETAPA DIA SANGAT SAYANGKAN KITA TAPI KITA UCAPKAN TERIMA KASIH KEPADANYA DENGAN BERPINDAH JAUH.

* PADA USIA 30 TAHUN, IBU MENELEFON MEMBERI NASIHAT DAN PETUA MENGENAI PENJAGAAN BAYI, KITA DENGAN MEGAH BERKATA, “…ITU DULU, SEKARANG ZAMAN MODEN.”

*
KETIKA BERUSIA 40 TAHUN, IBU MENELEFON MENGINGATKAN MENGENAI KENDURI-KENDARA DI KAMPUNG, KITA BERKATA, “KAMI SIBUK, TAK ADA MASA NAK DATANG.”

*
APABILA BERUSIA 50 TAHUN, IBU JATUH SAKIT DAN MEMINTA KITA MENJAGANYA, KITA BERCERITA MENGENAI KESIBUKAN DAN KISAH-KISAH IBU BAPA YANG MENJADI BEBAN KEPADA ANAK-ANAK.

* DAN KEMUDIAN SUATI HARI, KITA MENDAPAT BERITA IBU MENINGGAL! KHABAR ITU BAGAIKAN PETIR! DALAM LELEHAN AIR MATA, BARULAH SEGALA PERBUATAN KITA TERHADAP IBU MENERPA SATU PERSATU.

JIKA IBU MASIH ADA, SAYANGI DIA. JIKA TELAH MENINGGAL,INGATLAH KASIH DAN SAYANGNYA. SAYANGILAH IBU KERANA KITA SEMUA HANYA ADA SEORANG IBU KANDUNG.


even article ni xda kaitan ngan aku..tapi pengorbanan ibu 2 amat besar
smoga kita smua menjadi anak yg soleh dan solehah dunia akhirat..amiin

Wednesday, April 7, 2010

takot

esok OSPE!!!!!!!!
2la exam pling aku tkt..
takut glabah..
takut berterabur abeh smua brg...
takut sgt..
practice xckup..
waaaa.....
ambk bachelor of nursing bkn snang tau!
jgn men2..
blaja susah cm dak mdic..

dan..

aku menangis gak akhirnya..
xtau knape...
aku rasa sayu.sedih.sensitif..
i want u ryte now..'
nangis lagi..
;((
knape aku ni..
waaa...
aku xtahu knape aku nangis nih..
cian ko penyu..
aku nk pluk ko je mlm ni..
do u know dat i love u so much..
i have no one... nobody..
NO ONE!!ONLY U!
waaa...knape ni...
ya Allah tenangkan hatiku...

Friday, March 26, 2010

hye

ape ek nak ckp...
xda pape nak cter..
juz mgu ni bz dgn exm.
ermmm btw gudluck friends..
all the best ^__^
bbasyaa!!

Friday, March 19, 2010

exam

dah 2 paper aku exam...
arghhhh mencabar btol..huhu
penat..tension n smua la..huhu
tah la..no komen..hik3
ape ek...
xda ape nak cter kot...saja nak mengupdate blog nih..
cian dier aku lama xjenguk..
ok la..dadaaaa

Thursday, March 11, 2010

last posting =p

ape prasaan aku??
happy ke?
sedih ke??
ke xda prasaan??
hahah..ntah...im ok...but not that excited la..
short sem akan dtg lg lama ag kat ward..huhu
should i make dcision to leave??
huhu...i dunno...
it such a complicated thing happend in my life..
its about my future..
how bout my colleague??
n my rumates?
n everyone around me?
ya Allah... brilah petunjuk pdku..

Thursday, March 4, 2010

posting2...

penat sangat..=p
wad mawar 7C.. wad aku la 2 dari sem lpas..
pnat la gk kot ari ni...
1st tyme kot kna marah ngan patient...
patient 2 diagnosis dia SLE=Systemic Lupus Erythematosus
ni pt aku gk sem lpas...
dia mmg gi2...huhu..
bila dia sakit dia mrh2 org..
xpela..hahah sabar je la aku..
even bukan diriku yg jd penyabar cm2..hehe (hipokrit tol)
xpela...org marah aku sabar je..belajar bersabar..
hehhe...okey je..xpe.aku penat gk nih..nk tdo..
dadaaa


Wednesday, March 3, 2010

xpenah2

waaaa.....ari ni 1st tyme aku ponteng lab..hahahah
dgr cam jahat giler kan...
aku tertido tghri td..then bgn2 da kul 1.50
gle ah!!aku cpat2 g tndas...
pas2 tiba2 aku cam ada masalah digestive system lak...huhuu
xpelah...cpat2 aku siap2 smua...
da smpai da KOM tiba2 cari dak2 klas aku xjmpa...
waaaaa.....da la aku sorg2..
b4 tu trserempak ngn my fren dia ckp nk blk je sbb xbwk lab coat..huhu
pas2 aku pusing punya la pusing bgnn 2.. xda owg gak..
waaaaaaa...tidakk!..tyme 2 da kul 2.30pm da..
gle ah.dgn xjumpa lab..xkan aku nk masuk klas...
malu la aku..adess
malu kot xingat jln nk g lab..hahaha..sengal x..
pas2 aku trus balik mahallah...
penatnyer berjalan..
tmpatnya bknnya dekat2..huhu..
xpenah2 ponteng...haha
aku takut kna marah je..hehe..
btw,...aku bukan ponteng g lepak ok..
aku tgk2 la gak buku tortora kesygn aku ni...
xpelah..smoga aku lebih kenal uia pas ni..hahaha

p/s:korang jgn tanya aku bab2 jalan..aku mmg susah nk ingat..huhu
^_______^